A siker rabjai

A külső szemlélő azt hinné, a sikeres embereknek könnyű, mert a megvalósított álmok, jól sikerült ​feladatok, elismerés az, ami előre hajtja őket.

success-18715.jpgEz részben így is van. Abba azonban kevesen látnak bele, hogy mi zajlik a háttérben. Hogy dolgozza fel a sikert valaki, a​mikor bezáródik mögötte az iroda ajtaja, és kilép az elismerő tekintetek közül oda, ahol ő is csak egy a sok közül? Torzítja-e a személyiséget az, ha valaki megszokja, hogy a legjobbak között van, és milyen hatással lehet ez a magánéletére?A sikerélmény páratlan dolog. Kevés kielégítőbb érzés van annál, mint amikor napokon, heteken át minden mást sutba dobva, az összes energiánkat bevetve, fáradtsággal nem törődve dolgozunk egy ötleten, egy szívügyön, ami utána megvalósul, értelmet nyer, és mások által is meg- , sőt elismerésre kerül. Eufória lesz úrrá rajtunk, úgy érezzük, mi állunk a világ közepén és nem tudjuk elképzelni, hogy ez valaha másképp lesz.

De a valóság nem ez. Miért?

Minden csoda három napig tart, de van, amelyik még addig sem. Telik az idő, és már nem körülöttünk forog a világ, csak velünk együtt, ezzel a lendülettel pedig extrém magaslatból zuhanunk a mélybe minden átmenet nélkül.
A folyamatos sikerek – legyenek ezek üzleti vagy magánjellegűek- olyan magasra állítják az adrenalin limitünket, hogy az átlagos szint már egy idő után nem lesz elég. Függők leszünk.

A siker függői.

tumblr_lp44y6jk5a1qcy4vso1_500.gifBár még sosem voltam világsztár, olyasmi lehet ez, mint mikor egy zenész sok ezer, akár százezer ember előtt lép fel, és a koncert másnapján, mikor véget ér a vad after party, elszivárognak a rajongók, magára marad egy hotel szobában, és elképesztő ürességet érez.Ekkor nyúl a drogokhoz, hogy valahogy visszaidézze az eufória érzését, amit a siker és a rajongás jelent.

De félretéve a szélsőségeket, milyen hatással lehet ez a hullámvasút ránk?

Ha nem vigyázunk, folyamatosan azt várhatjuk, hogy a barátaink, családunk élete is rólunk szóljon. Kioktatjuk, lekezeljük őket, hiszen mi sikeresek vagyunk, mindenki legyen elájulva tőlünk, boruljon le előttünk.
A barátaink ezt egy idő után nehezen viselik majd, és egyre ritkábban vágynak a társaságunkra. Egyre többet leszünk egyedül, és új barátokat keresünk. De ezek a barátok már nem olyanok lesznek, mint a régiek, hiszen más szempontok alapján választjuk őket. Olyanokat keresünk, akik felnéznek ránk, akik – legalábbis látszólag – alárendelik magukat nekünk. Ezek a kapcsolatok legtöbbször semmi másra nem épülnek, mint az érdekekre. Mindkét oldalról.
Nem kritizálnak, nem adnak visszajelzést, ezért fokozatosan egyre jobban elszakadunk a világtól, a valóságtól. Ez pedig előbb-utóbb a munkánkra is hatással lesz. Már abban sem leszünk annyira jók. Márpedig, ha a munkánkat is kihúzzák a lábunk alól, akkor végünk. Elmagányosodunk, és végérvényesen kétségbeesünk.

Számtalan embert láttam már, aki így lett boldog emberből előbb sikeres a munkájában, majd végérvényesen sikertelen az életében.

Hogyan védhetjük ezt ki? A recept nagyon nehéz, de a legfontosabb itt is a tudatosság.

A sikereket meg kell éljük, hiszen különben miért dolgoztunk értük? Álljunk meg, veregessük meg a vállunkat,

koccintsunk rá egyet a szerelmünkkel, barátainkkal, de aztán lépjünk tovább. Szabjunk meg magunknak tudatosan egy időkeretet, ameddig beszélünk, gondolunk a mögöttünk hagyott teljesítményre.

Figyeljünk a külvilágból érkező jelekre, és érdekeljen minket, mi történik mások életében. Kérdezzünk, érdeklődjünk, keressük mások társaságát, ne maradjunk egyedül, mert ingerszegény környezetben a legkönnyebb a legmélyebbre jutni.

Legyünk büszkék másokra is! Sose felejtsük el, hogy attól, hogy nekünk egy megoldás bevált nem biztos, hogy az az egyetlen jó megoldás, és igenis benne van a pakliban, hogy legközelebb valaki más találja majd meg a legjobb utat. A kezdetek kezdetén fojtsuk meg azt a bizonyos zöld szemű szörnyet, mert az irigységgel egyetlen személynek ártunk, saját magunknak.

És ami a legfontosabb: Teremtsünk lehetőséget a magánéleti sikerek megélésére is. Az ember társas lény, így bárki bármit mond, sosem jó, ha valaki csak a munkahelyén találja meg a sikerélményt.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s