PORTO DIARY – Bevezetés

Ha romantikus regényt írnék, szinte biztosan Portó lenne a helyszíne.
Mondjuk egy helyi lány lenne a főszereplő, aki beleszeret a környék legnagyobb borászatát megvásároló külföldi férfiba, és az akadályok legyőzése után a szőlőfürtök tövében boldogan piknikezne vele, míg meg nem halna. Mert Portó egy olyan város. Tele van történetekkel.

Kevés olyan városban jártam eddig, ahol elfogott az az érzés, hogy itt bizony, ha nem is örökre, de hosszabb ideig tudnék élni. Portugália második legnagyobb városa, Portó ilyen.

thumb_IMG_7368_1024Sosem tartoztam azok közé, akik egy utazás során végiglátogatják az összes múzeumot, vagy a tömött turista látványosságokat. Ha egy ország történelmére vagyok kíváncsi, akkor egy pohár borral egy unalmas hétfő este leülük a kanapéra, és futtatok egy Google-keresést. Ha eljutok valahová, akkor a város karakterét keresem. Az érdekel, mi jellemzi a helyieket, milyenek a város energiái, megpróbálok együtt lélegezni az úticélommal. Van, amikor nem sikerül egymásra hangolódnunk, de van néhány alkalom, mikor azonnal megvan az összhang. Már sötét este volt, mikor leszállt a gépünk a Francisco Sa Carneiro reptéren, és útrakeltünk a belváros szívében található, mégis meglepően megfizethető szállásunk felé. Ahogy a táj sötét körvonalai rohantak el mellettem a kb. egy órás metró út alatt, azon töprengtem, mit is tudok erről a városról. Van bor, ez jó pont, nagy baj nem lehet. Rémlett, hogy van focicsapat, sőt mintha régen valamilyen magyar játékos is légióskodott volna errefelé. Bár stadionba tuti nem megyek, szóval igazából ez nem releváns. Tudtam, hogy egy folyó partján fekszik, és azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon februárban lesznek-e itt szúnyogok? Szép kilátások…

Fáradt voltam, és kicsit nyűgös is, feszítettek az otthoni teendők, amiket rohammunkában próbáltam lezárni indulás előtt, de nem voltam nyugodt affelől, hogy valóban sikerült.

Kelletlenül baktattam felfelé a lépcsőn a hosszú hétvégés tervekhez képest indokolatlanul nagy és nehéz bőröndömmel, mikor zenét hallottam. Zenével nálam sok mindent el lehet érni. Jelen helyzetben azt sikerült, hogy elkezdjek a befelé helyett a kifelére figyelni. Kiderült, hogy ennél több nem is kellett.
Az aluljáróból kiérve egy tér kellős közepén találtam magam. Váratlanul kellemes, langyos levegő kezdte el simogatni az arcom, így már két érzékszervem vesztette el a csatát a közönnyel szemben. Rövid bámészkodás után továbbindultunk, és ahogy a szűk sikátorokkal és díszes csempékkel kirakott házakkal szegélyezett utcán haladtunk el, azonnal beindult a képzeletem. Nem kellett a Wikipédia, hogy érezzem a hely történetét, mert szinte körüllengett a város szelleme. Ott abban a pillanatban tudtam, hogy ez egy sorsszerű találkozás lesz köztem és Portó között.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s