Jogok és “kötelezettségek”

Ma reggel (illetve inkább kora délután), mikor kinyitottam a szemem, szokás szerint az első dolgom volt, hogy a telefonom után nyúljak. Tudom, rossz szokás, és állítólag nem is egészséges, hogy még félig alszom, de már pörgetem az Instát. Dehát ez van, lépjünk tovább.
Szóval a szokásos reggeli közösségi update-et látva konstatáltam, hogy ma valami más. A szokásos ágyneműs, fancy reggelis, sminkben edzős (“Sunday, Funday”, tudjátok, mire gondolok) posztok helyét egyetlen tematika vette át: a szavazásra buzdítás. Én is azonnal hazafias hangulatba kerültem, kimásztam a nagymamámtól nemrég kapott ropogós ágynemű alól, felvettem a “templomba járós” ruhámat, és elindultam!

Jelentős, de azért nem túl ijesztő sor állt az 59. számú szavazó körzet bejárata előtt. Idősek, középkorúak, fiatalok egyaránt jelen voltak. Kb. 20 perc után sorra kerültem, gyorsan letudtam, amit le kellett, és mentem is tovább élvezve az első igazi tavaszi hétvége által kínált lehetőségeket. A Római-parton sétálva nem kellett a kezembe vennem a mobilomat, hogy tudjam, ma mindenki a választásokról beszél. Ha pedig mégis rápillantottam a telefonomra, láttam, hogy olyan ismerőseim involválódtak a témába, olyan influencerek buzdítják szavazásra a népet, akik egyébként semmilyen politikai állásfoglalást nem tesznek a hétfköznapokban. (Ahogy mellesleg én sem.)

Nagyon örültem, hogy a választás ilyen erősen megmozgatta az országot, és végre a fiatalok sem csak legyintettek: inkább szavazás után és nem helyett ültek be egy sörre valahová.
Estére viszont azon kezdtem el gondolkodni, hogy milyen szomorú, hogy ezt ilyen nagy dologként éljük meg.

Nem ez lenne a normális? 

Vonatkoztassunk el most egy percre a politikától.
Nekem a szabadság valahol a jogok és a kötelezettségek harmóniáját jelenti. Az emberi természet persze olyan, hogy előszeretettel koncentrálunk csak arra, amit megtehetünk, és könnyen elfelejtjük azt, amit meg kell tennünk.
Gondoljunk csak egy párkapcsolatra: milyen sokan követik el azt a hibát, hogy csak azt látják, ha ők nem kapnak meg valamit. A párjuk nem tölt velük elég időt, nem tudja, mit szeretnek, nem lepi meg, nem tesz sokatmondó gesztusokat. Magukba viszont ritkán szállnak, ritkán elemzik azt, hogy vajon ők megteszik-e azt a párjukkal szemben, amire saját maguk vágynak.

A munkám során sokat foglalkoztam HR-rel és belső kommunikációval. Ennek során ugyancsak azt láttam, hogy a munkavállalók nagyon könnyen szoknak hozzá a jóhoz, és veszik természetesnek azt. Láttam óriási költségvetésű, és valóban a lehető legjobb szándékkal szervezett céges rendezvényeket, ahol az emberek legfőképpen azzal voltak elfoglalva, hogy milyen kicsit szendvicset kaptak, vagy mennyit kellett sorban állni a bejutáskor, de azon könnyen elsikolottak, ők maguk mennyire megnehezítették a szervezők dolgát azzal, hogy nem olvasták el az eseményről kiküldött információt, nem hozták magukkal a kért dokumentumokat, és még sorolhatnám.

Mert mindenki meggyőződése, hogy ő a legjobbat érdemli. És ez tulajdonképpen így is van. A gond csak az, hogy az eszetlen követelőzés soha nem célravezető. Ha nem vagyunk hajlandóak tenni azért, hogy pozitív irányba mozduljon a sorsunk, ne várjuk, hogy majd más cselekszik helyettünk.

Élnünk kell a jogainkkal, de meg kell felelnünk a kötelezettségeinknek is. Még akkor is, ha ez néha extra erőfeszítést jelent. Még akkor is, ha a kötelezettségek legnagyobb része nincs törvénybe iktatva, és nem kerülünk börtönbe, ha figyelmen kívül hagyjuk őket.

Szeretném, ha az a pozitív tapasztalat, amit ma az eredményektől teljesen függetlenül itthon láttunk nemcsak a választásra korlátozódna, hanem az élet más területein is megnyilvánulna. Egyenlítsük ki a mérleg nyelvét!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s