Meddig tart az útkeresés?

Multinál vagy KKV-nál jobb dolgozni? Beosztottként is meg tudod valósítani önmagad vagy erre csak vállalkozóként van lehetőséged? Van-e tökéletes karrier recept? Hány évesen zárul le az útkeresés? Egytől-egyik olyan kérdések, amik minden fiatalt foglakoztatnak. És amiről természetesen nekem is megvan a véleményem.

A Budapest Startup Safari keretében a Zyntern csapata összeültetett hat sikeres fiatalt, akik annak ellenére, hogy még nincs 10 éve, hogy a munkaerőpiacra léptek, nagyon izgalmas életpályát jártak be. A beszélgetésben én is részt vehettem, és több szempontból is nagyon érdekesnek találtam:
Egyrészt ismét bebizonyosodott az a gondolatom, hogy a generációkat nem szabad skatulyázni, és hogy a személyiségnek sokkal nagyobb szerepe van a karrierépítésben, mint annak, hogy melyik évben születtünk. Ott ültünk hatan, teljesen különöző hozzáállással, múlttal, jelennel és valószínűleg jövővel, pedig a csapat legidősebb és legfiatalabb tagja között kb. 5-6 év különbség lehetett.

Másrészt őszintén szólva én eddig bele sem gondoltam abba, hogy mennyi minden áll már mögöttem annak ellenére, hogy csak idén lettem 30.

AZ ÉN TÖRTÉNETEM

Az egész karrierem egy kudarccal indult, hiszen ötszöri próbálkozás után sem vettek fel a Színművészeti Egyetemre, ami kislány korom óta a legnagyobb álmom volt. Ez a csalódás egyébként rengeteg dologra megtanított, de erről majd egy másik posztban.
Ezt követően dolgoztam a médiában, egészen pontosan az RTLklubnál, ahol nagyon hamar rájöttem, hogy bármennyire vonz is a képernyő, ez nem az én világom, ehhez “túl nagy lelkem van”. Utána jött a civil szféra, ahol már PR-osként dolgoztam egy fogyatékkal élő emberek munkaerőpiaci elhelyezkedését segítő alapítványnál. Nagyon érdekes tapasztalat volt, de túl korán jött, azt hiszem. A civil szférában szerintem akkor tud valaki jól teljesíteni, ha már van tapasztalata más környezetben, és ezt tudja kamatoztatni a jó ügy érdekében. Nekem ez még nem volt meg akkor, maximum elméleti szinten.
Aztán totálisan véletlenül csöppentem egy multihoz, ahol “ott ragadtam” hét évre. Hét nagyon kemény, de borzasztóan tanulságos évre, aminek nagyon sokat köszönhetek emberileg és szakmailag is. Akkor, ott azt hittem, hogy megtaláltam az utam, és én ebben a környezetben fogok megöregedni. De egy idő után az embernek új ingerek kellenek. A sikerek és elismerések ellenére nekem is kellettek, ezért váltottam egy másik multira. A távozásom nagyon fájdalmas volt. Nem is egy munkahelyet, hanem egy családot hagytam ott. Életem talán legnehezebb elválása volt, ennek ellenére máig nem bántam meg a döntésemet, hiszem, hogy hosszútávon így volt helyes.
A következő munkahelyemen szuper márkán, szuper feladatokon dolgozhattam, európai szintű szakemberek mellett, kiemelkedő bérrel. Valami azonban mégsem klappolt. Szépen lassan eljutottam arra a pontra, hogy a korábban imádott multi környezet fojtogatni kezdett. A merevség, a hierarchia, a kötött időbeosztás olyan demotiválttá tettek, hogy állandóan rossz kedvem volt, két hetente beteg voltam. Valami nagyon másra volt szükségem. Valami rugalmasabbra, ahol könnyebben kaptam levegőt, ahol újra felfedezhetem, ki vagyok, ki akarok lenni.

Ezért nyolc és fél év multi után átmentem egy kommunikációs ügynökséghez. Sokan bolondnak néztek. És való igaz, hogy ezt általában fordítva szokták. A “kényelmes” (vagy legalábbis annak vélt) ügyfél oldalról nem igazán mennek át ügynökségi oldalra. De én annyira kiégtem, hogy azt mondtam, most vagy soha. Tudtam, hogy ha most nem “váltok csapatot”, akkor talán sosem, és ha most gyáva vagyok, akkor rámehet az egészségem, a boldogságom, az életem…
És azt kell mondanom, jó döntést hoztam. Az elején nagyon izgultam, hogy fog menni nekem a giga rendszerek és óriás hierarchia nélküli lét, de azt hiszem, beleszoktam, és most megint úgy érzem, hogy irányban van az életem.

MI EBBŐL A TANULSÁG?

MULTI. Egyre inkább úgy érzem, hogy sok fiatal körében ez kezd szitokszóvá válni. Pedig ez nem megalapozott. Én hiszek benne, hogy egy multinál is lehet önmegvalósítani. Persze nyilvánvalóan a céges stratégia mentén, de igenis csak rajtad múlik, hogy találsz-e lehetőséget, keresel-e kihívást a munkádban, vagy csak úszkálsz a langyos vízben. A multis emberek nem kockák. Ezt felejtsük el, könyörgöm. Sokan vannak, és sokfélék. Ne ítéld meg őket, amíg nincs tapasztalatod.
Persze, lehet, hogy te azok közé tartozol, akik nem alkalmasak erre a típusú működésre. Azok közé, akik nem tudnak semmilyen szinten beállni a sorba. Ezzel sincsen semmi baj, mert ez esetben valószínűleg vagy annyira bevállalós, hogy belevágj valamibe, ami a sajátod, de mondjuk sokkal bizonytalanabb. Ha ennyire tudatos és bátor vagy, az nagy szerencse, menj tovább ezen az úton. (Én nem így szocializálódtam, nekem a vállalkozói szemléletet tanulnom kell. Ezen dolgozom most.)
Abban az esetben viszont, ha nem vagy biztos benne, hogy merre indulj, ne érezd magad rosszul. Próbálj ki minél több szervezeti formát. Dolgozz multinál, dolgozz KKV-nál, szánj időt arra, hogy megtaláld, mi áll közelebb hozzád. Ne gondold, hogy ez időpocsékolás, mert minden egyes nappal tapasztaltabb leszel, és fejlődsz emberileg és szakmailag. Ezt pedig soha senki nem veheti el tőled. Nagyon megéri több szegmenst kipróbálni!
És hogy mikor találod meg végleg az irányt?
Őszinte leszek: talán soha. Az útkeresés szerintem örök. Mert még ha el is köteleződsz egy irány mellett, folyamatosan gördülnek eléd akadályok, amik el fognak bizonytalanítani. Ráadásul a személyiséged fejlődése nem áll meg egy adott életkorban. Folyamatosan változni fog, hogy miként látod a világot, és ezzel együtt az is, hogy mi tesz boldoggá. Én sem tudom azt mondani, hogy örök életemben KKV-ban dolgozom majd, vagy hogy vállalkozó leszek, esetleg visszamegyek egy nagyvállalathoz. Ez a nyitott kérdés pedig mostanra nem frusztrál, inkább izgatottá tesz.
Valamit azonban megtanultam az évek során: csak az számít, hogy olyan dolgot csinálj, aminek köszönhetően és ami mellett boldog vagy. Teljesen mindegy, hogy ezt milyen szervezetnál találod meg. Szerencsére olyan világban élünk, ahol ha igazán akarod, és hajlandó vagy megdolgozni érte, akkor sosem késő új dologba belefogni.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s