MY ART

#9

A morajló víztömeg csípős szele

Arcunkba vágott.

A világítótorony fénye

Messziről fájón kiáltott.

De mi vágyaktól részegedve,

Erőnk összeszedve

Vetettük összefont magunkat

A kőkemény habokba.

S a tengerfenéken

Forogtunk körbe-körbe,

Szikláknak verődve,

a sötéttel nem törődve.

Partra vetve fájó csendben vártuk,

hogy a nyugalomban újra megtaláljuk

azt, akivel könnyelműen hittük,

Hogy a víz ki nem szárad köröttünk.

#8

Két lépést előre,

Hármat vissza.

Táncoltunk az élettel

Újra, aztán újra.

 

Két lépést előre,

Hármat vissza.

Táncoltunk egymással

újra meg újra.

#7

A farkas azt hitte, hogy a 

Hosszú hajsza után

A vadász eltévedt, és

Kótyagosan tántorogva

Mázsás léptektől botladozva

Menetel az otthon felé,

De mikor megállt,

Hogy a félig olvadt holdra 

Emelje a szemét,

A gerince tövén

Mégis egy égőn fájó,

Mélyen szúró

Érzés hasított belé.

 

Vértől csatakosan,

Kíntól darabosan

Indult tovább,

Hogy élete erdejének mélyén

Keresse az út végét,

S mikor a sötétség kapujához ért,

Ő nem szólt semmit,

Csak csendben és nyugodtan

belépett, és lehunyta szemét,

Hisz tudta, 

hogy a kérdés már a miénk,

Ember az állatnak és embernek farkasa

De maga sem tudja: Miért?

#6

“A szemedben még ott a tűz,

de én már kialudtam, nincs szikra sem parázs.

Ennek fájni kellett volna,

De nem éreztem, némán jött az elmúlás”

#5

“Úgy futott el mellettem az élet,

Ahogy a vonatablakon át,

Homályosan, elmosódva

Elrohannak a fák.”

#4

“Árnyékcsókolta tájon keresztül

botladozva kerestem a fényt,

ami elvezet hozzád.

Mérföldek és órák hulltak a vállamra

az úton, elestem, felkeltem,

de mindig mentem tovább.

Illúziók csábító lidércét

követtem tövismezőkön át

az ismeretlenbe,

s csak akkor értettem,

mikor az út végén rád mégsem leltem,

hogy talán nem is téged,

hanem önmagam kerestem.”

#3

“Csak az nem álmodik,

Aki fél.

Attól, ha becsukja szemét,

A valóság holnaptól kevés”

#2

Welcome to my frozen world, 

a country made of ice.

Here I am, the girl with curse, 

who always lose the fight.

Cold heart, closed mind,

emotions deeply locked down.

All I feel now 

is today’s the day to see:

are you brave enough

to save the frozen queen?”

#1

“Ülök a hurrikán közepén 

S nem értem, mitől félsz.

Itt bent minden nyugodt.

De nem baj, megvárlak

Csak kapaszkodj a földbe

Én addig ragyogok.”